Megtaláltam Őt kit nem lehet feledni csak végtelenül, s őszintén szeretni! Megtaláltam Őt ki minden álmom volt akiről a telihold oly sokszor dalolt! Megtaláltam Őt kinek erős karja simogat édes hangja folyton csalogat! Megtaláltam Őt ki szerelmemet várta, lázba égő testemet ezerszer kivánta! Megtaláltam Őt ki érzékien csókol, egy életen át csakis nekem bókol! Megtaláltam Őt kivel boldog lehetek végre, ha úgy hozná az élet meg is halnék érte! Megtaláltam Őt s most már el nem engedem, meg kell tudnia halálosan szeretem! Megtaláltam Őt a leges legjobbat a legjobbat amit egy szerelmes nő kivánhat! Mikor mellettem vagy hevesebben ver a szivem. Igen amit érzek irántad ez a szerelem. Te vagy az a férfi akiért bármit megteszek. Te vagy az az ember aki nélkül élni nem lehet. Te vagy az a személy akiért reggel felkelek. Te vagy az a férfi akit a világon a legjobban szeretek!
Fekszem az ágyamon s nézem a képed. De nagyon Szeretlek Én Téged! Lehunyom a szemem itt vagy mellettem. Hallom a hangod Szeretlek Szerelmem! Lehet, hogy boldogság, képzelet vagy álom. Nekem más nem kell-e világon. Most is azt kivánom, ne legyen vége! Álomnak senki ne legyen vesztére. Ma kinyitom szemem, lássam a tiédet! Csókoljam a szádat, fogjam a kezedet. Suttogjam füledbe: Látod szép az élet! Milyen jó, hogy élsz s én, Szeretlek Téged!
Egy holdfényes éjszakán végre teljesült az álmom te és én egymásra találtunk... Csak álltunk ott a holdfényében egymás csodás büvöletében élveztük a pillanat varázsát. Szépen néztél rám én vissza néztem rád, s át táncoltam veled az éjszakát! Csillogó két szemünk megigézve nézte egymást szivünk már örülten kalapált, egekig szállt... Úgy éreztük lelkünkben most a szerelem angyala játszik hárfáján egy andalitó mámoritó csodás muzsikát, körülötte az angyalok ülnek, lágyan hallkan csak nekünk hegedülnek... Ezt a csodás mennyei érzést szavakkal leírni nem is lehet, amikor kedvesen, lágyan megérintetted a kezem. Úgy fojtogatott a vágy ereje, egyre jobban hevitett, már majdnem szétrobbantotta a testem, s ahogy szeliden gyöngéden átölelted a vállam, éreztem most a sivatagi forró perzselő tűz éget engem, elkap a szenvedély forró viharos szele, remegés tomboló vihara. S az őrület tarajos hulláma magával ragad, csak sodor kinzó vágyaim örvényén, én megrészegülten elmerülök hullámában, a sóhaj gyöngyöző habjában... Amikor megérintetted a rózsa pirtól kivörösödő ajkamat, te csak öleltél, csak csókoltál mindenhol, én csak remegve ittam minden csodás szavadat, szomjaztam a mámort, élveztem a gyönyört amikor elmerültél bennem. A kéj hulláma magasba emelt, pille szárnyán repültem veled, az eltünt idő végtelenjében, az egymás hajába csókolt mámoritó gyönyörbe... Csak azt kívántuk ez a érzés soha ne múljon el, éljen sokáig, mindig nyiljon és virágozzon ez a gyönyörű szép mámoros szerelem! A nap vigyázzon rád, ha nem fogom a kezed. A hold kisérjen, ha nem vagyok veled. A szél örüljön mikor nevetsz, de én legyek az akit igazán szeretsz!
Életem egén a boldogság fénye ragyog. Örülök neki, ha veled vagyok. Te vagy számomra az utat mutató ösvény. Nem érdekel engem semmilyen törvény. Boldogságot hozol és a szivemet viszed. Több vagy számomra mint te azt hiszed. Te vagy a fény, te vagy az élet. Nélküled még az élettől is félek!
Szép szemed csillogása ajkad suttogása el csábít. Illatod, mint a virág el kábít. Ha meg érint a kezed, s megcsókol a szád, mindig bújok hozzád! Mert Szerelmes vagyok beléd. Akár a világot le tenném eléd! Szerelmem záloga, csak annyi, mindig Szeress! Hogy a jövöben az enyém lehess! Ha rám nézel el önt a forróság szele, szivem igy boldogsággal lessz tele. Ha szólsz hozzám, s hallom hangodat, látom szemedben titkolt vágyadat. Ha ölelsz, tudom mit jelent, hogy szerelem. Tudom miért lett boldog az életed én velem!
Részem lettél, ahogyan az éjszakának a Hold. Egy különös érzés, ami belém hatolt. Egy gyönyörű álom mi körülöttem lebeg. Vele alszom el, és vele ébredek. Mint erek a testet háloz be a tudat, hogy Múzsámmá lettél hogy megtaláltalak. Mosoly lettél arcomon, szivemben dobbanás, felsejlő látomás. Egy égi jel, s talán majd mellettem leszel, mire kékre festi az égboltot a reggel. Mert tőled újra szint kapott a világ. Újra meghallom a lelkek dallamát. Letépted rólam a magány fátyolát. Megölted bennem a fájdalom démonát. Egy kósza csillag kóborólt fenn a sötét égen. Fénye nem csillogott úgy mint egykor régen. Most ez a csillag tőled új fényt kapott. Hunyt szemed sötétjében neked ragyog. Nem akar más lenni csak amennyi lehet, s halvány fényével kisérni életed! Te azért születtél, hogy szeressenek. Én azért, hogy Téged szeresselek! S annyit ér az életem, amennyi boldogságot adsz nekem! Azt adom mi legnagyobb a szivemet. Mely útrakelt és felkutatta tiédet. Rejtsd el, éltess engem kedvesem. Én veled leszek, Te leszel a mindenem! Szemedbe nézek, s lám te visszanézel. Szivemben érzem én, amit te érzel. Ajkaim formálják az édes szavakat. Miket rejtett gondolataid sugallnak. Könnyed csordul, s én érzem bánatod. Mosolyom felviditja borongos napod. Lelkeink összefonódtak úgy érzem örökre. Szerelmünk belevész a végtelen gyönyörbe! Veled lenni ennél nincs szebb érzés egy leirhatatlan gyönyörü élmény. Ha a közelemben vagy szárnyal a szivem. Tökéletes és oly szép minden. Megérint egy érzés ha együtt vagyok te veled át tudnám repülni a tengert a hegyeket. Ha megkérdeznéd miért szeretlek téged? Csak annyit mondanék, mert te vagy az élet! Ha el is vett az élet minden jót és szépet. Nem bánom én, mert mellé adott téged! Az életem adnám bármikor érted. Köszönöm hogy szeretsz, hogy vagy nekem. Köszönöm, hogy szebbé, és jóvá teszed az életem! Szeretlek mindig szeretni foglak, mert te vagy boldogság, te vagy a holnap!
Ha nem lennél mit érne az életem? Nem jutna több boldogság én nekem. Ha nem lennél mit is tehetnék? Talán már mást soha nem szeretnék. Ha nem lennél nem lenne társam. Nem valósult volna meg, az én vágyam. Amig nem ismertelek nem tudtam elképzelni milyen veled. Ma már nem is akarom elképzelni, hogy milyen nélküled! Néha rám gondolsz és tudod, hogy messze vagyok. Csak bízzál bennem, mert én is rád gondolok. Utam bármerre is vezet, az én szívem mindig csak téged szeret. Te vagy a nap, mely lenyugszik este. Te vagy a hold, az éjszaka teste. Te vagy a csillag, mely a szemembe ragyog. Tudd meg, hogy szeretlek nagyon. Van az életemben egy csodás szerelem. Amiért feláldozom az egész életem. A melegség mi árad felém belöled. Hideg éjszakákon testem felmelegited. Megnyugtat az érzés, hogy vagy te nekem. Tiéd a szivem, testem és a lelkem. Te lettél az a férfi kiért lángol a szerelmem. Kinek mindennap mondhatom szeretlek kedvesem! Bármit is tettem én ezt mind bánom, hogy fájdalmad múljon, én csak ezt várom. Hogy szeretlek téged, ezt te úgyis érzed. Hogy tudnék-e nélküled élni, nem kérded. Mert a szived egy dolgot súg neked. Velem teljes csak az életed! Mint szikrázó gyémánt a könnycsepp úgy ragyog. Szomorú lettél én is bánatos vagyok. Mit tehetnék, hogy múljon a sirás? Hogy szivedig jusson el az irás? Gyere szerelmem add arcod kezembe hát, s nézd el ezt a kis hibát! Ha sirsz gyémántá váljon minden apró könnycsepp arcodon. Az örömtöl sirsz, hogy veled álmodom. Viszlek téged messze távoli földre. Szived rabul ejtett mindörökre. Minden dalban felfedeztem a szépet. Szivem örökre örzi rólad a képet. S ha egyszer elmúlik majd az élet. Együtt fekszek le a sirba te véled! Te vagy az életem elmondom mit súg a szivem. Súgja azt, hogy Szeretlek Téged. Ezt a verset küldöm te néked. Éjjel-Nappal Rád gondolok. Mi csak ketten lehetünk igazán boldogok. Veled az életem már csupa öröm, s hogy még boldogabb légy fejem mindig ezen töröm! Szemedbe néztem, s rögtön tudtam mától te vagy a jövöm a jelenem és múltam. Te vagy kit a csillagokban látok. Te vagy kire születésem óta várok. Te vagy a fény a végtelen sötétben. Te vagy a reményem a reménytelenségben! Te vagy a szerelem te vagy a nyár. Szeretlek téged... Érted már? Sötét van csillagok ragyognak. Nézem őket rám mosolyognak. Ragyogásukban szép barna szemed látom. A napnak minden pillanatában csakis rád vágyom! Éjjel nappal rád gondolok. Veled mindig boldog vagyok. Madár repül az égen. Veled lenni maga az éden. Az élet szebb lett én nekem. Mióta együtt vagy én velem!
